Send up comedy

Jön a foci vb. Ennek megfelelően a férfiak jelentős része - beleértve magamat - is szépen lassan elkapja a focilázat. Megőrül. A nők jelentős része pedig különböző kreatív technikákat igyekszik elsajátítani, hogy türelmüket a lehető legerősebbre eddzék, vagy éppen kitaláljanak különféle programokat maguknak, amíg párjuk sörözve üvöltözik, azt nézve a szintén állatias hangokat kiadó haverokkal, ahogy 22 férfi üldöz egy műanyag bogyót...

Ezt a témát a reklámok sem hagyják figyelmen kívül. Amivel elvileg nem lenne gond, csak néhány – sőt nem is olyan kevés – cég minden áron labdákat és focizó embereket tesz a hirdetéseire.

Ha kell, ha nem.

És ez engem baromira idegesít. Mintha mi, fociszerető emberek valamilyen debilek lennék, hogyha labdát látunk, akkor nyálcsorgatva, négykézláb elindulunk venni, bármit, amit el akarnak nekünk adni. Mert ha labda, akkor az jó, az kell nekünk. Mert ezt hiszik. Azon talán senki nem gondolkodik el, hogy csak és kizárólag akkor érdemes focival hirdetni valamit, ha a célcsoport teszem azt a sörös-focis csávók.

De nem ez megy.

Az irodabútoroktól kezdve a fényképezőgépeken át a joghurtig(!) mindenhol labda, meg focizó pasik. Bővítsük tehát a kört! Mit lehetne mondjuk még a focival eladni, hogy mi agymosott mezei szurkolók rácuppanjunk a termékekre? Ne elégedjünk meg részeredményekkel, menjünk rá mindenre! All in!

Például hentesáru. Mondjuk a fagyasztott marhalábszárat lehetne egy olyan képpel ábrázolni, ahol egy védő páros lábbal csúszik a csatár lábába, és látszik a nyílt csonttörés. Headline: A jó csontosat szereti? Vagy például prosztatanagyobbodás elleni gyógyszer reklámra rá kell tenni 2 nagy labdát és azt mondani: Ne legyenek ekkorád a golyóid, haver!

Na de hogy megpróbáljuk ezeket a huligánokat most olyan termékek vásárlására is rávenni, amit amúgy nem tennének, de vannak olyan elvakult hülyék, hogy a foci vb-re való tekintettel biztos megveszik. Hiszen ha foci, megvesszük a terméket...

Wc illatosító. Képen egy labda, ami repül egy kapus felé, aki nagyon ijedt arcot vág. Ha beszarnál, van megoldás!
Porlcelán tányérkészlet. Kerek, mint a labda, vedd meg!
Függöny. Focizz otthon nyugodtan, ez megvédi az ablakot, hogy betörjön!
Hüvelygomba. Ezt add a csajodnak oda, ne a labdát!

Persze ettől még semmi nem fog változni. De remélem a címben szereplő mélységig azért nem süllyedünk. Én mindenesetre vettem búvárfelszerelést.

És júliusig dafke nem veszek semmit.

Őszinte leszek. Nincs pénzem reklámkampányra. De még csak egyetlen kis filmre, vagy plakátocskára sem. Arra se, hogy plüssállatnak öltözött hostessek, vagy a piros lámpánál unottan szórólapokat osztogató nyári munkás diákokat alkalmazzak. Esetleg testfestett lányokat. Pedig szeretném kihirdetni, hogy a sendupblog.hu oldal életében hihetetlenül nagy változások állnak be!

Mostantól minden héten egyszer, hétfőn jelentkezem. Vagyis posztolok.

Most tehát arra kérek mindenkit, hogy szépen üljön le egy fotelba (lehet csúnyán is ülni, de azért a lukas zoknik ne látszódjanak ) és kezdje el hangosan mondogatni magának: ha hétfő, akkor sendupcomedy, ha hétfő, akkor sendupcomedy, .. stb. Úgy számoltam, hogyha mindenki olyan 2300-2400-szor ezt elismétli, akkor sikerül mindenkinek bevésni a szürkeállományába. Ez nekem is és olvasótáboromnak is megéri, hiszen nekem ingyen van, nektek meg kényelmesen, a fotelból megoldható az üzenet könnyű befogadása.

És miért eme újítás? Egyrészt kell valami, ami motiváljon, hogy írjak. Vannak blogok, amik naponta vagy kétnaponta frissülnek, én meg kihagyok heteket is... Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rajongói levelek és e-mailek tízezreit kapom, amiért nincsenek újabb posztok. Eddig egyetlen ismerősöm jelezte, hogy ritkán írok. Múltkor láttam egy interjút Kintvan Csillával (Auth Csilla), aki azt mondta, hogy azért készül az új lemeze, mert egy koncertje után odament hozzá egy (!) rajongója és azt kérdezte, hogy mikor jön az új album, ő meg nem hagyhatja cserben, még a csekély számú rajongótáborát.

Hát én sem. 

Másrészt nem vagyok túl rendszeres srác. Néha rám tör a vágy, hogy rendszert vigyek az életembe, és ilyenkor elkezdem összepárosítani a zoknijaimat. De hamar megunom, és általában felemás zoknikat viselek. Olyan is volt, hogy kitaláltam, hogy puding testemet edzésre fogom, hogy beengedjenek a strandra, és ne dobjanak vissza aranyhalként. Azonban 3 reggelt éltem túl... Kinek van reggel energiája edzeni, amikor a szemem is csak az irodában a 3. kávé után nyílik ki?

Gitározni is elkezdtem, de egyetlen kottán sem jutottam el a második oldalig. Viszont rengeteg szám elejét tudtam, így simán levezethettem volna egy Vágó István féle, „Felismeri a dallamot?” című műsort.
De valami rendszerféle azért kell az életembe.

Most itt a rendszer.

Ha hétfő, akkor sendupcomedy!

Nem hallom...

Hangosabban!

Zs-nak ajánlva.

Bár nem szép más tollával ékeskedni, én most picit így fogok tenni! Elővettem a magyar szólásokat, közmondásokat, és gondoltam, minimális, egy-két betű változtatással leporolom őket, új tartalmat adva nekik. Így újabb élethelyzetekben tudunk agyunk szürkeállományából előrántani egy szólást, vagy közmondást, hogy frappánsan reagáljunk.
No nézzük, évtizedek kitartó munkájával, vérrel, könnyel és terítékkel mit értem el, milyen élethelyzetekre milyen update-elt mondást javaslok.

Amikor valaki van olyan hülye, hogy egyedül próbáljon meg felépíteni egy nyaralót:
Egy bolond házat csinál.

Amikor az állatok fura kannibalizmusára valahol fény derül:
Sok lúd disznót főz.

Azért mert valaki Isten szolgája, még lehet este programja:
A jó pap hatig tanul.

Ha valaki valami olyasmit csinál, amiben nem jó:
Fura vagy a helyzetnek.

Egy kicsit vulgáris - csak felnőtteknek! Ezt arra a férfira mondanánk, aki nem mer ismerkedni nővel, de amikor a szexre kerül a sor, mindent belead:
Pinába szállt a bátorsága.

Elmész egy szakrendelésre, de nem jó az, ha a doktort valami másnak nézed, hiszen lehet, hogy majd jól bosszút áll rajtad:
Ajándék lónak ne nézd a fogászt.

A rossz viselkedésű emberből macska lesz:
A betyárból lesz a legjobb kandúr.

Amikor valaki, egy általa folyamatosan ugráltatott embert visz magával, aki azonban önérzetének ad hangot:
Kinyílik a csicska a zsebemben.

Amikor valaki barkácsol, de nem pakol el rendesen otthon, és a felesége észreveszi:
Férjén találja a szöget.

Az eloltott tábortűznél az apa észreveszi, hogy milyen alacsony a gyermeke:
Nagyobb a füstje, mint a lánya.

Nem jó, ha betegen dolgozunk, gondolkodjunk előre:
Mindenki a maga láza előtt söpörjön.

Ha valaki annyira sokat iszik a kocsmában, hogy nem veszi észre, hogy megitta az üveget is, aztán annyira rosszul lesz, hogy minden kijön:
Falra hányt korsó.

Arra az emberre mondanánk, aki paranoiásan fél, hogy másnapra megromlik az ennivalója:
Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra.

Ritka növények kihalására használnánk ezt:
Egyszer volt Budán kutyatej.

Vadászok mondása arra, amikor nem veszik egymást észre az erdőbe, és így nem mernek szarvasra lőni:
Nem látja a fától az Ernőt.

Ezt akkor mondjuk, amikor azt jelezzük, a tárgyak nem tudnak életre kelni:
Olló a hollónak nem vájja ki a szemét.

Amikor bizonytalanok vagyunk, az interneten megtaláljuk-e, amit keresünk:
Ki tudja, mit hoz a honlap.

Amikor valamiben hiányt szenvedünk, és már mindenben azt látjuk:
Ha nincs ló, a szamár is ló.

A férfira mondjuk, aki nem mismásol a nők előtt:
Nem rejti Réka alá a véleményét.

Amikor valaki minden cseppjét kiélvezi az életnek, akárcsak egy másik ember:
Úgy él, mint Marci: hevesen.

Ember, akin állatos tetoválás van:
Láttam én már karon varjút.

Konyhamalacokra mondanánk, akik vidáman falják fel a maradékot:
Az nevet igazán, aki utoljára ehet.

Valaki gyorsan elfogyasztja amit vásárolt:
Nem eszik messze az almát a fájától.

Ha valaki furcsa helyre esik, még az állatok is rácsodálkoznak:
Aki korpa közé keveredik, megnézik a disznók

Amikor már a saját bőrünkön tapasztalja egy magát túlbecslő ember, belátja, hogy hibázik:
Okos enged, ha már szenved.

Kannibálokra mondanánk, akik nem kímélik saját családjukat, azonban nem éppen ízletes a rokonság:
Savanyú a szülő.

Amikor valaki nem veszi figyelembe teste korlátait:
Addig nyújtózkodj, ameddig a tarkódon az ér.

De így végezetül, alkottam egy sajátot is. Ezt akkor mondanánk, amikor attól félnénk, hogy ez zöld macska pont akkorát ugrik, hogy leveri a nagyon drága, kínai porcelánvázánkat, amin a nagymamánktól örököltünk:
Nekiugrik, mint zöld macska a nagyi vázájának.

Itt a tavasz, dagad a .... na jó, ezt most nem fejezem úgy be, ahogy a népi rigmus...
Nyílnak a virágok, zümmögnek a méhek, épül a 4-es metró... Kezdem azt gondolni, hogy az egész 4-es metró nem is egy metróvonal lesz, hanem egy turisztikai látványosság! A metróvonalak Hudinije. Budapest és Magyarország jelképe. Mert lássuk be, szép a Vár, a Parlament meg a Lánchíd, de egyik sem olyan erős emblémája a városnak, mint például az Eiffel-torony Párizsnak. Arra gondoltam, hogy talán ez a 4-es metró ilyen lesz nekünk, csak a plebsz még nem tud róla. És mennyivel hosszabb annál az uncsi kis vastoronynál! 

Először is, mivel ugye bazi hosszú, így az érdeklődő turistáknak nem kellene sorba állni, mindenkinek jutna hely bőven. Mondjuk kilométerenként lenne egy belépő kapu, ahol kedves, 32 fogú és signal mosolyú jegyszedő modellek várnák a bejutásra váró turisták millióit. Családoknak, 25 fő feletti csoportoknak és nyugdíjasoknak kedvezmény, illetve ajándék fröccsöntött iránytű. Természetesen az ojjjektumra egy külön erre az alkalomra alapított őrző-védő cég alakulna. Megérné. Emellett a teljes területet be kellene kamerázni, hogy nehogy egy vödör bitumen vagy akár csak egyetlen vasdarab is eltűnjön. A bekamerázási tender győztesének is megérné. Gondoljunk csak bele, bármilyen csúszás (értem ezalatt, hogy a következő évezredre készül el) ráfogható a turistákra. „ Ö... az van, hogy mi... izé rendesen haladtunk volna... de az a sok vakú, meg hogy kerülgetni kell sóderes kocsival a japókat.....” Megértő hallgatóság. 

Természetesen indulnának 4-es metrónéző buszok, külön taxijáratok, konflisok és tuc-tucok. Külön lehetne idegenvezetőket alkalmazni, akik leplezetlen izgalommal mutatnák be az emberi alkotóképesség eme káprázatos csodáját, ami csupán a rosszul kitöltött nevezési lap miatt nem kerül a világ 7 csodája közé. És innentől kezdve minden egyes külföldi, Magyarországról vagy Budapestről szóló média megjelenés esetében a 4-es metró huncutul be nem fejezett járatai jelképeznék hazánkat. Egy büszke város büszke szülöttje. Egy hosszú alagút, melyek mellett nemzedékek nőnek fel... És várják, hogy mi lesz belőle...

És még mennyi, ki nem aknázott lehetőség? Pólók (pl. 4-es metró vagyok, nem turista), kitűzők, hógömbök, törölközők, papucsok, kis legómetrók, mind-mind 4-es metró emblémájával. Fúrópajzs formájú torták, alagút formájú marcipánok. Díszkivilágítás éjjel, Bono által szervezett segélykoncert a Duna alatt. Rally verseny a Móricz és a Keleti között – de ezúttal nem a 7-es busszal. Természetesen Forma 1-es futam, ahol Palik László egy metró szerelvénnyel veszi fel a versenyt Alonso Ferráriával, Bessenyei Péter meg berepül a Rákóci téri megálló építési területén, és ki tudja, hol áll meg... A 2078-as olimpia megnyitó potenciális helyszíne.
David Copperfield eltűnteti a Keleti-pályaudvarnál található építési területet, David Merlini megeszik egy fúrópajzsot. Kalandtúra az építési területen, exkluzív, nehezített golfpályák, paintball, modern kazamaták, embervadászat. A lista végtelen, csak az emberi képzelőerő szabhat határokat. 

Mennyi mindenre lehetne alkalmas a mi 4-es metrónk.

Ki tudja, talán egyszer a messzi-messzi jövőben metrózni is fogunk tudni rajta...

Bár az intromban megfogadtam, hogy politikáról nem írok, s tartom is ezt, egy picit érinteni fogom a témát. Természetesen semleges maradok, mint Terry Black.

Őszinte leszek, úgy unblokk idegesítenek a választási plakátok. És nem csak azért, amit írnak, hiszen azoknak kevésbé hiszek, mint az intelligens mosóporreklámoknak, hanem mert tehén nagyságú ronda emberek merednek rám. De őszintén, nem elég ocsmány így is a városkép? Miért kell 5 méterenként agyonretusált E.T. arcoknak rám bámulni? Miért kell méteres orrszőröket és gagyi vigyorgásokat néznem? Ha még véletlenül bármelyik párt demagóg-generált üzenetének akár bármelyik sorát elhinném egy gyenge, megszédült pillanatomban, ezek a megafejek azonnal józanító pofonként hatnak elkallódni vágyó gondolataimra. Könyörgöm, azt a szót ismerik, hogy jóízlés? És ami a legszebb, mindegyik igyekszik valami bájos, őszinte szerethető mosolyt varázsolni az arcára, de nekem mindegyik olyan, mintha azt mondaná: gyere kicsi fiú, adok cukorkát... Mindemellett arconként másfél hét photoshop.

Van egy korszakalkotó ötletem! Zsenialitásommal már csak szerénységem vetekedhet. Arra gondoltam, hogy sok reklámkampányhoz hasonlóan mi lenne, ha teszem azt mások fejei lennének kint a sok szőrős gumimaci helyett? És kiírnánk, hogy a kép csupán illusztráció.

Legyen mondjuk modellek. Lányok, fiúk vegyesen, 18 felett, 30 alatt. Szép, természetes arc, kedves mosoly. Aztán persze becsillagoznánk a nevénél, és alul kiírnánk, hogy a kedves képviselőjelölt arcképét a saját weboldalán, a pártkiadványokban és kukában szereplő szórólapokon lehet megtekinteni. Talán ebben mindegyik párt szavazói egyetértenének velem. Megakonszenzus.

Komolyan, minek is kell tudni, hogy néz ki a kedves képviselő bácsi, néni? A szavazócetlin úgy sincs rajta, ha meg bekerül a parlementbe, onnan már úgysem látjuk... Akkor meg minek? Mert ha még attraktívak lennének... De a többség olyan, hogyha bemegy a spájzba, a macska soha többé nem meri kilopni a szalámit.

Ha pedig helyes lányok (na jó, meg fiúk) lennének kint, legalább jó érzés lenne ezekre az óriásplakátokra nézni, és pár másodpercig elfelejtenénk, hogy miről is van szó valójában...

Mert az az igazi baj...

Megint itt a sztrájkidőszak. Fél Budapest lebénulva, a Nagy Végkielégítések Várományosai és a Megint Bajunk Van Egylet tagjai igyekeznek megállapodni, mindeközben egy Rákospalota Óbuda út olyan, mint egy Dakar szakasz, mások meg gyalogtúrákat szerveznek a buszsávba...Kövesd a kék busz jelzést és ismerd meg fővárosunkat!

A Ferihegyen is sztrájkolnak vagy 30-an, amit az utasok nem éreznek meg – mondják a hírekben. Igen ám, de nem kell feltétlenül sztrájkolni, hogy kellemetlenséggel találkozzunk. Pár nappal ezelőtt volt szerencsém Ferihegyen járni, kikísértem valakit. Történt az, hogy 5 ember utazott ki úgy külföldre, hogy a célállomáson kifizették a poggyász túlsúlyt. Erről természetesen az utazást szervező hölgynek volt papírja.

Nem akarom mondani a nevet, hogy melyik légitársasággal esett meg. Tippelni lehet... A gondok ott kezdődtek, amikor Miss Míszhez – hogy valahogy elnevezzem a check-in pult grál lovagináját – érkeztünk. A szépség tekintetében finoman szólva is kihívásokkal küzdő lény átvette a papírt, majd egy óvodát is estin végző dokkmunkás stílusában felháborodott.

Merthogy ez nem jó, meg hogy ezzel az utalvánnyal nem lehet túlsúlyt fizetni, csak valami nem tudom milyen papírral, aminek egy három betűből álló kódja van, és gondolom a saját pénzügyi osztályukon kívül halandó nem ismer. De persze nem volt átmenet a normális és az alfred hitckoki hangnem között, azonnal támadott. Nem hagyott időt felkészülni, ezért csak néztünk, mint kezdő meleg a gőzben. Aztán elkezdtük keresni, hogy hol vannak a kandi kamerák, de egy sem volt. Ez a valóság.

Miss Mísz nem vette a fáradtságot, hogy a vele végtelenül kedvesen beszélő utazásszervezőt emberszámba vegye. Felháborodott, hogyan is képzeli valaki, hogy egy szerinte nem jó papírt dug az orra alá. Az „én vagyok a munkahelyem képviselője, ő velem szemben az ügyfél”, amúgy nem túl megterhelő gondolkodásmód nem ért el szürkeállományába. Azt hangoztatta, hogy ő ilyet nem látott, és szakmailag (!) ez nem így megy. Na mondom, ez megható, mint egy Walt Disney családi film. Őidegessége előadja itt, hogy ő a szakmai guru, és az előtte sorban álló harmadrangú lények örüljenek, ha jelentősen lecsökkentett agyi kapacitásukkal a fajfenntartásra tudnak koncentrálni, nemhogy egy papírdarab mögött rejlő évezredes tudást felfogjanak.

Miss Mísz elduzzogja, hogy be kell menni a szomszédos irodába, és ott kell elintézni. Az utazásszervező ekkor egy óriásit hibázott. Megszólalt. Bátorkodott a papíron megmutatni, hogy a túlsúly ki van fizetve. Ki is volt. Sőt azt is mondta, hogy már utaztatott így, és akor jó volt ez a papír. Ekkor a check-in pultok Robina Hoodovája olyan lendülettel kapta fel a telefont, hogy azt hittem megolvad a műanyag a kezében, és nem zavartatva attól az apró ténytől, hogy kb. 40 centire állunk tőle, ugyanolyan hangnemben folytatta telefonon valakivel, és úgy beszélt rólunk, mintha ott sem lennénk. Azt hiszem a „Hogyan bánjunk az Ügyféllel?” kurzust protekcióval sem tudta volna elvégezni. Valószínű egy hozzá hasonlóan kedves és értelmes hobit vette fel, hasonlóan konstruktív véleménnyel, mert hősnőnk büszkén bólogatott. Letette, majd újfent elküldte a jónépet az irodába. Ugyanazzal a hangnemmel, mint korábban, Semmi változás, csak lekezelő modor és zéró intelligencia. Közben arról az apróságról ne feledkezzünk meg, hogy a csomagok közben már a gép felé tartottak...

Nem sokon múlt, de végül is a csoport fel tudott szállni, hogy hogy nem az a papír mégiscsak jó volt... A Ferihegy Kamillás Hölgye még egy ideig sértett pulykaként közlekedett a terminálon, mi pedig néztük, és gondolkodtunk, mi lehet a baj? Bedöglött előző este az elemes szerető, vagy reggel nem volt ideje elfogyasztani a ciános kávéját...? Nem, ez sztájk.

Nem csak úgy lehet tehát „sztrájkot folytatni”, hogy nem vesszük fel a munkát.

Úgyis, hogy felvesszük. Valahogy így.

D-nak ajánlva.

Új év, első bejegyzés, izgulok, mint pék kutyája a meleg kiflire. Jó lenne valami nagy lendületes írás, hogy előrevigyen egész évben. A téma az utcán hever, ahogy mondani szokás. Na nézzük mi hever ott. 

Hó. 

A baj csak az, hogy a havat finoman szólva sem kedvelem, és szarul nyomott leszek tőle, mint egy kínai póló. Mert szép a hó, csak itt, ebben a városban nem annyira... Gyerekként még imádtam, mert néha bezárt a suli, meg jókat lehetett hógolyózni. De ha most meglátom, hogy esik, elkezd tikkelni a bal szemem, és szívem szerint mindenkit tarkón rúgnék.

Amúgy pacifista vagyok. 

„Budapest, Budapest, te latyakos. „
Semmi mást alkot, csak csúszós utakat, jeges lépcsőket, sarat meg azt, hogy másfél nap legyen, amíg a pulóver, kesztyű, sál, sapka meg mittudomén mi, fel nem kerül az emberre. Annyira utálok túlöltözni. Tele van a város Michelin-babákkal. 

Az autó reggeli letakarítása már annyira felidegesít, hogy még nincs 9 óra, de az idegrendszeremet már újra kell indítani. Egy perc alatt úgy lefagynak az ujjaim, hogy csak úgy tudok vezetni, ha felváltva nyalogatom őket.Aztán ott van a csúszós város. Kétféle magatartás alakul ki ilyenkor a drága pesti sofőröknél: a túl óvatos, meg a leszarom, hogy csúszik. Az előbbi úgy totyog előttem, hogy legszívesebben kiszállnék és megtolnám. A második elől meg jobb menekülni.

Valahogy már kialakult bennem egy reflex, hogyha vágóhíd méretű, sötétített üveges autót látok, hirtelen kitágul a látóterem. Pontosan látom, most kell arrébb állni...

Van egy vízióm a halálomról. Egyszer egy ilyen autósnak nevezett ork felidegesít, én felpattintom az ajtót, elindulok és odaüvöltöm, hogy te hol szerezted a jogsidat, tahófalván?

Na és ekkor jön a filmekből jól ismert lassítás, az eltorzult arcomról egy közeli. A film vége, nekem vége, jön a stáblista.

Na aztán járókelőként sem könnyű ebben a havas nyálban. Mert hát ugye a gondnokok jelentős része választja az ablakból egy üveg világos Kőbányai társaságában történő bámészkodást, mintsem hogy eltakarítaná a rábízott utcarészt. Há’ minek az? Mindenki vigyázzon magára, oszt’ jó van! Aztán az nem izgatja őket, hogy szerencsétlen idős emberek Katharina Wittet megszégyenítő mozgáskultúrával igyekeznek állva maradni. Mint az ország.

Na és a hókotrók. Ha igazat mondanak a rádiók, hogy több száz hókotró dolgozik akkor minden valószínűség szerint ezek a legmodernebb, láthatatlan, önműködő hókotrók. Kezdem azt hinni, hogy a húsvéti nyuszi és a Mikulás után a legjobb állás a hókotró sofőröké.

A hó mindent befed, a közlekedés akadozik, a BKV buszok fele meghal. Cidriző tömegek, néhány csepp, baromi magasan megfagyott víz.

És megint esik. A kedvem is.

Hulla a hó és hózik,
a város szívózik.

Kedves barátaim! Nézzük meg, mit is szeretnék nektek karácsonykor üzenni. Induljunk ki a hagyományos „Kellemes karácsonyi ünnepeket!” kifejezésből.

Először is nem ünnepeket, hanem ünnepet. Na. Egy karácsony van, vagy mifene.

Tehát: Boldog karácsonyi ünnepet!

Itt van a kellemes szó. Ne már. Olyan kis semmilyen. Egy jazz szám lehet kellemes, vagy a reggeli kávé, esetleg egy berúgás, de szerintem a karácsony minimum boldog legyen.

Itt tartunk: Boldog karácsonyi ünnepet!

Mivel azt mindenki tudja, hogy a karácsony egy ünnep, így ezt meg is spórolhatjuk.

Most: Boldog karácsonyt!

Tényleg 2 szóval el akarjunk intézni az év legszebb ünnepét?! De snassz... Jóhogynem böffentünk egy toboz ízűt, hogy izé na.... Vagy csak pislogunk kettőt. Esetleg kacsintunk egyet. Na nézzük meg, mit lehet még hozzátenni: áldott, vidám, meghitt...

Na most: Áldott, vidám, meghitt, boldog karácsonyt!

Kissé olyan, mintha szótárból felelnénk németórán. Picit törjük fel, puhítsuk, nézzünk a mélyére! Mit is akarunk mondani? Teljen meghitt hangulatban a karácsony, szeretetben, veszekedés nélkül, ünnephez méltóan. Ahogy egyes hollywoodi filmekben. Na jó, a kutya azért ne beszéljen...

Tehát: Meghitt, szeretetben teljes, veszekedés nélküli, ünnephez méltó hangulatban eltelő, boldog karácsonyt kívánok!

Na ezt még leírni is hosszú, nem hogy kimondani... Huh...na fussunk neki még egyszer.Hol vannak például az ajándékok??? Mert sajnos azért sokakat az motivál ilyenkor. Valahova belecsempésszük...

Így állunk: Meghitt, szeretetben teljes, veszekedés nélküli, ünnephez méltó hangulatban eltelő, boldog karácsonyt kívánok sok ajándékkal!

Na de milyen ajándékkal? A szokásos sapka, amiből tucat van, esetleg egy hányásmintás nyakkendő? Nem, legyen olyan ajándék, aminek tényleg örül az ember. Mert LCD tv nélkül a karácsonyfa olyan mint, Makó Jeruzsálem nélkül. Javítunk.

Most így állunk: Meghitt, szeretetben teljes, veszekedés nélküli, ünnephez méltó hangulatban eltelő, boldog karácsonyt kívánok sok olyan ajándékkal, aminek örülsz!

Kisregény. Hogy az a...

Így?  Meghitt, szeretetben teljes, boldog karácsonyt kívánok hasznos ajándékokkal!

Na ez olyan, mintha tükörfordítása lenne egy kínai karácsonyi fröccsöntött játéknak. Jó, akkor nincs más hátra, mint előre, és a reklámos vénám majdcsak ír valamit.

Hát így:

Olyan karácsonyt kívánok Neked, amilyet megálmodtál.

Roland

2009. 12.19. szombat 15: 02 Óbuda, kis utca. Ülök az autóban, kicsit havazik. A frizurám tökéletes.

15: 15 A hó elkezd komolyabban esni, nagy a forgalom mint ligeti kurvának a majálison. De még van kilátás.

15:35 Nem gyengén elindult a hóesés. Margit-híd budai hídfő. Alig látok ki, belülről a lehelet, kívülről a hó és jég nehezíti a látást. Emlékezetből vezetek. Úgy emlékszem jobbra van még egy sáv. Index ki, én be. Sikerült. 

15:49 Káosz kapitány bevállalós vezetői a városban! Egyszerre 5 autó 8 irányból próbálja magát átverekedni egy kereszteződésen. A frizurám tökéletes, csak az égnek áll.

16:00 Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Széna tér. Lépésben haladunk. Mármint úgy, ha kiszállok a kocsiból, lépésben tudok haladni. Egy jégkaparó segítségével nekiesek a szélvédőnek több-kevesebb sikerrel. Több a kilátás, kevesebb a jég. Amiatt meg nem kell izgulnom, hogy rám dudálnak, hogy haladjak. Lámpaváltásonként ugyanis 0,47 autó jut át. És nem is látják hova. 

16: 17 Izgalmas kalandok. Lejtőről kocsi le, sínen át egy másik, villamos jön, de nem lassít, minek is. Már csak popcorn és kóla kell , mint a moziban. A kellő sötétség már megvan. A fejekben is. 

16: 30 Sikerült fél óra alatt megtenni vagy 1 km-t. Nem valami eget rengető sebesség, de a 4-es metró fúrópajzsait még simán verem.

16:45 Moszkva tér, -6 fok. A frizurám még mindig tökéletes. Az idegrendszerem kevésbé.

16: 55. Gondolkodom. Leesett a hó. Én mint egyszerű futballszerető ember nem tudom, mikor jön a hó, de vannak, akik számára ez nem kérdés, sőt munkaköri kötelesség tudni. Így tényleg csak annyi merül fel bennem, hogy HOL VANNAK A HÓKOTRÓK?!!?! Ez pont olyan, mintha a Mikulás mondjuk december 6-án reggel indulna el... De hogy kézzel foghatóbb példát hozzak, olyan, mintha a tűzoltók riasztáskor még belefognának egy póker partyba. Hisz ki gondolta volna, hogy tűz lesz?

17:02 A frizurám még tart. Olyan heves jeges. Az ember hamar hozzászokik a helyzethez. Állandón a féken a lábam, a szélvédőn van egy 10x15ös kivágás, amin épphogy kilátok,  folyamatosan azt figyelem, hogy a nercbundás, mobiltelefonozó Merci terepjárós hölgy indexelés nélkül mikor vág be elém.

17:21 Célhoz érkezem. Az ablakon kitekintve nem is olyan durva. Egy világváros, amit megbénít némi fagyott víz. A rádió közli, hogy a közterület felügyelet azt kéri az emberektől, ne induljanak el otthonról.
Üzenem neki, ők meg induljanak el!

19:45 Slusszpoén. Bemondják a hírekben, hogy vagy 400-500 hókotró végzi a munkáját, az utak jól járhatóak.

Basszus, mióta jön be nekem a bécsi rádió magyarul??

Ha valaki sír a tv-ben, mi is hajlamosak vagyunk sírni. Ha valaki nevet, mi is jobb kedvűek leszünk. Ha valaki ásít, mi is ásítunk.
De ha valaki uborkát hámoz, miért nem kezdünk el uborkát hámozni?