Őszinte leszek. Nincs pénzem reklámkampányra. De még csak egyetlen kis filmre, vagy plakátocskára sem. Arra se, hogy plüssállatnak öltözött hostessek, vagy a piros lámpánál unottan szórólapokat osztogató nyári munkás diákokat alkalmazzak. Esetleg testfestett lányokat. Pedig szeretném kihirdetni, hogy a sendupblog.hu oldal életében hihetetlenül nagy változások állnak be!
Mostantól minden héten egyszer, hétfőn jelentkezem. Vagyis posztolok.
Most tehát arra kérek mindenkit, hogy szépen üljön le egy fotelba (lehet csúnyán is ülni, de azért a lukas zoknik ne látszódjanak ) és kezdje el hangosan mondogatni magának: ha hétfő, akkor sendupcomedy, ha hétfő, akkor sendupcomedy, .. stb. Úgy számoltam, hogyha mindenki olyan 2300-2400-szor ezt elismétli, akkor sikerül mindenkinek bevésni a szürkeállományába. Ez nekem is és olvasótáboromnak is megéri, hiszen nekem ingyen van, nektek meg kényelmesen, a fotelból megoldható az üzenet könnyű befogadása.
És miért eme újítás? Egyrészt kell valami, ami motiváljon, hogy írjak. Vannak blogok, amik naponta vagy kétnaponta frissülnek, én meg kihagyok heteket is... Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rajongói levelek és e-mailek tízezreit kapom, amiért nincsenek újabb posztok. Eddig egyetlen ismerősöm jelezte, hogy ritkán írok. Múltkor láttam egy interjút Kintvan Csillával (Auth Csilla), aki azt mondta, hogy azért készül az új lemeze, mert egy koncertje után odament hozzá egy (!) rajongója és azt kérdezte, hogy mikor jön az új album, ő meg nem hagyhatja cserben, még a csekély számú rajongótáborát.
Hát én sem.
Másrészt nem vagyok túl rendszeres srác. Néha rám tör a vágy, hogy rendszert vigyek az életembe, és ilyenkor elkezdem összepárosítani a zoknijaimat. De hamar megunom, és általában felemás zoknikat viselek. Olyan is volt, hogy kitaláltam, hogy puding testemet edzésre fogom, hogy beengedjenek a strandra, és ne dobjanak vissza aranyhalként. Azonban 3 reggelt éltem túl... Kinek van reggel energiája edzeni, amikor a szemem is csak az irodában a 3. kávé után nyílik ki?
Gitározni is elkezdtem, de egyetlen kottán sem jutottam el a második oldalig. Viszont rengeteg szám elejét tudtam, így simán levezethettem volna egy Vágó István féle, „Felismeri a dallamot?” című műsort.
De valami rendszerféle azért kell az életembe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.