Send up comedy

Hétvégén a Pannon borfesztiválon jártam a Vajdahunyad váránál. Szeretem a jó borokat, bár tekintettel az aznapi 3420 fokra, inkább sört kívántam, ám valószínű szemen köptem volna magam, ha sört iszom egy borfesztiválon. A finom magyar borok mindig jólesnek, így tehát lelkemben égő rőzsedalokkal, és a hűsítő sör gondolatáról önként és duzzogva lemondva vágtattam ki a borfesztiválra.

Nem is nagyon láttam, hogy bárki sört ivott volna, de az kiderült, hogy ha sör nem is, de pár, talán oda nem illő portéka képviseltette magát, hiszen az élelmes kereskedők ráépültek a fesztiválra, mint gyöngytyúk a takonyra. A bejáratnál egy dél-amerikai indián csapat pánsípos zenéje fogad. Megvárom a többieket, addig a farkasos szőtt takaró előtt sípoló srácokat hallgatom, és fél óra alatt eljutok oda, hogy indián zenéből lediplomázhatnék. Amikor abbahagyták egy picit, esküszöm a mennyekben éreztem magam. A kereskedői pavilonok sora pedig kígyózik egészen az építés alatt álló Műjégpályáig... Van itt minden, mi szerszámnak ingere. Itt a nép, tolong a tömeg, akkor gyerünk nekik gumicukrot, szalmakalapot, pólót, sapkát meg olcsó drágakövet! Persze azt gondolná az ember, hogy egy finom borfesztivál közönsége nem izgul rá erre, mint floki a lábtörlőre, de ahogy néztem volt bőven érdeklődő.

Természetesen nem vártam, hogy sommeliék tömege lépkedjen a kisujját oldalra tartva óvatosan a bódék között, és körözgetnek a borospohárral órákig bandzsítva, hiszen inkább volt ez fesztivál, mint borfesztivál. Azonban egy dolog mellett nem tudok úgy elmenni, hogy ne kezdjen el a bal szemem tikkelni.

Ez a zene.

Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy egy amúgy azért jól megszervezett, hangulatos fesztiválon, még ha a bulvárújság - a főszponzor – meg is próbálta erősen besatírozni a látogatók ízlésvilágának piciny fehér foltjait, miért kell ABBÁ-t tolni? Most képzeljük el, ülnek a főszervezők a meetingen, és azon filóznak, hogy mi szóljon, amíg az élő zenekar épp beáll. „Ja, az ABBA jó lesz. Megy a borhoz. Ja, az mindenhez megy. Mikor? Melyikhez? Hát mikor melyikhez.”

Komolyan mondom, a bornak is más az íze, ha közben ABBA szól. Pontosítok, nem más. Rosszabb. Aztán persze jön az élő együttes. Hárman vannak, lelkesek, de mondjuk jegyet nem vennék a koncertjükre. Olyan nesze semmi, halld meg jól élmény. És tolják agyba-főbe a Demjén Rózsit... De a baj az, hogy valószínű kisebbségben vagyok a zenéről most megfogalmazott véleményemmel. Ha becsukom a szemem, nem sok választ el attól, hogy ne egy vidéki esküvő 8 fogásos menüje utáni össznépi buliján érezzem magam. A közönség persze lelkes, páran az asztalon is táncolnak. Ez utóbbit inkább az alkoholmennyiségre fogom, valószínűleg akkor is táncolnának, ha Bajor Imre olvasna fel 18. századi orosz verseket. A színpad előtt is jól szórakoznak sokan, kezdem azt hinni, velem van a baj.

Lehet, hogy picit túldimenzionáltam, hogy borfesztivál? Miért predesztinálná a zenét, hogy ki mit iszik? Na megyek, iszom is egy finom Tokaji Aszút, az jól megy a Nagyecsedi Feketeszemekhez, amit hallgatok.