Egy rövid, hétfői kis villámposztszösszenetként életem első receptjét szeretném mindenkivel megosztani. Pár éve alkottam meg, s most blogom segítségével megismertethetem a világgal.
Annyira én is tudok főzni, mint Stáhl "Amígavendégekvárnakmindenháztartásbanvanszarvasgombaebből
csinálunkgolyócskákat" Judit, így bátra állok olvasótáborom tagjainak gasztrovénával is ellátott tagjai elé.
Extravajas articsókás párizsis zsemle Adorján módra.
Hozzávalók:
2 darab friss zsemle (legrosszabb esetben tegnapi, a tegnap a főzés napjához képest, nem mához képest)
Kb 30 gramm Ráma vaj (mivel ilyen kiszerelésben nincs, ezért valószínű 150 grammos kiszerelésben kell venni, és az 1/5-ét felhasználni)
15 deka párizsi ( ha parízer néven kérjük a hentestől akkor sincs baj. Csak ha erre mondjuk zala felvágottat ad az már probléma)
Csipetnyi só
1 db kés
1 db tányér
1 db szalvéta
1 Adorján nevű ember
Elkészítés:
Megfogjuk bal kézzel a zsömlét, jobb kezünkben lévő, éles késsel felvágjuk azt széltében. Ha hosszában tennénk, hibát követnénk el. A felvágott zsömlét a korábban megmosott tányérra helyezzük, ízlésesen. A vajat felvisszük a zsemlére vékonyan, figyelve arra, hogy az egészéges vaj-zsömle arány megmaradjon. (Erről bővebbet Stahl Judit: A vaj és a zsömle egészséges arány c. könyvében olvashatunk) Ezek után megfogjuk a párizsit tartalmazó alufóliás csomagot, kinyítjuk azt, és 2 szelet párizsit a zsemlére helyezünk, megfontolva. Itt az okozhat nehézséget, hogy meglegyen az egészséges párizsi-vaj-zsömle arány (erről az ide vonatkozó Stahl Judit könyvben olvashatunk bővebbet). A másik probléma az, ha esetleg a hentes nem szeletelte fel előre a párizsit. Ebben az esteben visszamehetünk, és a hentesüzletben található műanyag széket széttörvén a fején, jelezzük problémánkat a szeleteletlen párizsival kapcsolatban. De ha mondjuk erre nincs gusztusink vagy időnk, mert jönnek a vendégek, akkor magunk oldjuk meg. Egy vonalzó segítségével 4 mm vastag szeletekre vágjuk a párizsit. Ha nincs vonalzónk, vegyünk! Ezek utána az így elkészült zsemlét finom ujjmozdulatokkal meghintjük konyhasóval.
Az így létrejött gasztronómiai csodát pedig végülis egy kis articsókával megbolondítjuk. (Gyengébbek kedvéért nem, az articsóka nem egy művészi beállítottságú madár, hanem egy zöldség.)
Ezek után ezt a teljes folyamatot megcsináljuk a másik adag zsemlével, párizsival, és vajjal no meg sóval. És hogy az extravajas állapott elérjük, az eddig egyhén vajazott párizsit marhára megvajazzuk még tizenegyszer.
Tehát meg is lennénk az Adorján napi extravajas articsókás párizsis zsemlékkel. Már csak annyit kell megtennünk, hogy a jó előre odakészített Adorján nevű barátunkat megkérjük, hogy adja hozzá a nevét. Ha nem tenné hassunk rá a már korábban összevérzett hentes székkel. Ha ez sem hat, akkor sajnos kell keresnünk új barátokat.
Ötletek:
Extravajas articsókás párizsis zsemle Bendegúz módra
Extravajas articsókás párizsis zsemle Ödön módra
Extravajas articsókás párizsis zsemle Pékné módra
Extravajas articsókás párizsis zsemle Varnus Xavér módra (melegszedvicsként is jó)
Extravajas articsókás párizsis zsemle szomszédnéni módra
Extravajas articsókás párizsis zsemle Staahl Judit módra (ajánlott)
Extravajas articsókás párizsis zsemle Kiszel Tünde és a kis sztracsatalla módra.
Ezek után csak azzal kell foglalkoznunk, hogy legyünk jóízűek, és így jóízűen fogyaszthassuk el az étket!
Jó étvágyat, vagy ahogy más nyelveken mondják, boná petít!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.