Stylistomnak ajánlva.
Még mindig utálom a hétfőket. Nem tudom ki találta ki, de azt kívánom neki, hogy töltsön el egy wellness hétvégét Zámbó Árpyval...
Ennek megfelelően hazudnék, ha azt mondám, hogy fel vagyok pörögve. Hétfői nyűgöm van. Sok blog van, ami naponta frissül, és olyan hihetetlenül izgalmas infókat osztanak meg a nagyérdeművel, hogy "álmos vagyok", "nem jól aludtam", vagy "leöntöttem magam kávéval". Nem véletlen, hogy a heti egy bejegyzés mellett döntöttem, síkideg lennék, ha minden nap be kellene gépelnem, hogy hánykor keltem, mit reggeliztem és milyen a hajam.
De nem akarom világméretű rajongótáboromat cserben hagyni, hiszen rajongói levelek trilliárdjait kaptam azzal kapcsolatban, hogy meséljek magamról többet. Sokat töprengtem azon, hogy mégis mi lehetne az, amit morzsaként követőim elé vetek. Minek lehet információtartalma? Majd ezen a borongós hétfőn döntöttem! Sok töprengés után arra jutottam, hogy elmesélem legutóbbi cipővásárlási élményemet. Először is. Férfi vagyok, így a vásárlás púp a hátamra. Egyszerűen nem bírom az üzletek közötti rohanást, nem elégít ki a széles áruválaszték. Egyszerűen ha már nagyon muszáj venni valamit, akkor bemegyek, másfél, neadj’isten 2 percig válogatok, és megveszem. Ennyi. Minél több időt kell vásárlással töltenem, annál rosszabbul érzem magam, míg ez a nőknél persze fordítva van...
De most! Kifogott rajta a cipővásárlás... Tudniillik valami perverz okból kifolyólag valahogy csak piros cipőt vagyok hajlandó vagy egy éve hordani. Volt ugyanis 2 focicipőm, amiket focira már nem tudtam használni, de utcára még igen, így azokat hordtam. Aztán nagyon megtetszett ez a piros cipő dolog, fogalmam sincs miért. Sosem voltam egy paradicsommadár, gimiben négy évig feketébe öltöztem, és utána sem nyílt meg a különböző színek számára túlzottan a szívem, persze a csak Metallicás és Tankcsapdás pólókhoz képest már szocializálódtam az emberi színhasználatban. És erre jó példa ez a piroscipő-mánia.
Aztán most vagy 2 hónapja pörgök ezen, hogy legyen egy piros cipőm. Talán most először az életemben láttam át, milyen lehet, amikor a nők belevetik magukat a vásárlásba. Pontosabban az milyen, amikor tucatnyi üzletet szántanak fel egy termékért. Én most ezt tettem, és mit ne mondjak, nem különösebben élveztem... Gyakorlatilag félig hangosan közöltem egy idő után minden üzletben, hogy tulajdonképpen az összes cipőgyártó édesanyja prostituált, létesítsenek szexuális kapcsolatot velük, amiért csak fekete meg fehér cipő. Na persze vágom én, miért van annyi fehér cipő van: hogy minél hamarabb összekoszold és újat vegyél. De rajtam nem fogtak ki!
Én sárgát vettem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.