2012.01.13. 17:30 anemic royalty

A XXI. századi dzsentri.

Olvasóim között gyanítom nem sok milliárdos vagy milliomos van. (Őszintén szólva azt hiszem, olvasóim között egyátalán bárki nem sok van). Ehhez persze nem kell mentalistának lenni, ezt abból következtettem ki, hogy egyetlen olajsejk vagy Csányi Sándor nincs az ismerőseim között. Nem tartom valószínűnek, hogy két Facebookozás között egy kis golffal, vitolázással, nyaralóépítgetéssel, tőzsdézéssel, kaszinózással esetleg az antwerpeni gyémántpiacon töltitek szabadidőtöket. Márpedig lássuk be ezek nélkül nem mondhatjuk el, hogy sikeresek vagyunk. Pedig hiányzik az mint 2/3-adnak az EU...

Én megtaláltam a siker receptjét! Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz kitörni. Mindig azt gondoltam, nem lesz hajóm Rijekában, nem fogok fejesekkel golfozni, a tőzsdére se viszem el a 524 Ft megtakarításomat, és így soha nem leszek befutott ember. De a sors úgy hozta, hogy az lettem. Még csak egy valóságshowban sem kell egész nap botoxos szájjal hülyeségeket beszélnem, nem kell szalámit lopnom, meztelenül hárfáznom, pornós múlttal rendelkezni ahhoz, hogy úgy érezzem: I did it! Nem kell táncolnom, énekelnem, rúdtáncolnom, nem kell 7 nyelvet beszélnem, nem kell gazdag milliárdos nagynéni sem Argentínából, és még csak politikusnak sem kell elmennem. Bebizonyosodott, hogy én bizony megcsináltam. Csúcson vagyok, mint a benzinár! És hát épp ez az, ami hozzásegített ehhez. Tankolok.

Néha reggel felkelek, és elfog a vágy, hogy kirúgjak a hámból, hogy szórjam a pénzt, hogy érezzem, élek: ilyenkor elmegyek  tankolni. Lassan gurulok a benzinkút felé, de már eltölt egy csodálatos érzés, egy olaj-mámor. Kicsit izgulok, harapdálom a számat: talán ma... talán ma feljebb ment... De jó is lenne. Aztán majd elmondhatom mindenkinek, mennyiért tankoltam... 425 Ft egy liter benzinért? Kit érdekel! Tele kérem! Így mulat egy magyar úr! Fogom a benzincsövet. Érzem, ahogy egy éjszakás nővér havi fizetése áramlik a kocsimba... Bizsergető érzés. Még csak épphogy elindult a benzin, de már ezer fölött vagyok. Ó, bár bírnám hosszabbítani ezt a magával ragadó, csodálatos érzést ... Feltörtem, mint az olaj az araboknál. Körbenézek. El-elkapok egy pillantást. A benzinkutas szemében csillogás, és elismerés.  Egyre kevesebben vagyunk, akik ezt a fényűző életstílust magukénak mondhatják. De ettől leszünk valakik.

A Man of the year válogatásnaptáron a helyem. Az éttermekben külön kiszolgálást kapok, alapítványok hívnak, hogy támogassam őket, fogadja örökbe idős leguánokat, hívnak a reggeli rádióműsorok, hogy pénzügyi tanácsokat adjak, Schmitt Pál engem kér fel, hogy első meséskönyvét lektoráljam.

És mit kell ezért mindössze tennem? Csak tankolni. Átlag 425 Ft-ért. Nem kérdéses. Tudok élni.

Nyaralás a Seychelles-szigeteken? Luxushajó az Adrián? Kaszinózás Las-Vegasban? Ugyan! A Váci úti Agip kúton tankolni, na az valami.
 

Szólj hozzá!

Címkék: cinizmus benzin dzsentri xxi. század


A bejegyzés trackback címe:

https://sendupcomedy.blog.hu/api/trackback/id/tr593537469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.