Send up comedy

Ahogy öregszem, egyre inkább érdeklődöm a nagyvilág iránt. Lássuk be, 20 évesen általában a buli, pia, nők/pasik alkotta Bermuda-háromszögben veszik el az érdeklődésünk 95 %-a. Aztán ahogy futótűzként terjednek arcunkon a ráncok, úgy kezdünk el – jobb esetben...- olyan dolgokkal is foglalkozni, amikkel kapcsolatban korábban az egyetlen reakciónk egy hatalmas ásítás volt...
Én az ismeretterjesztő műsorokkal vagyok így. Régebben egy laza mozdulattal átlapoztam minden olyan csatornát, ahol nem sport, szex, vagy valamilyen amerikai film ment éppen. De ez mára megváltozott. Persze köszönhetően annak is, hogy immár nem 6 vagy 7, hanem több száz csatorna közül lehet választani. És olyannyira specifikálódnak, hogy külön csatorna van, ahol csak nyomoznak, ahol kizárólag Zs-kategóriás filmeket lehet nézni, és ahol lakodalmas rockot nyomnak hazánk könnyűzenei égboltjának évtizedk óta álló csillagai...

Most már azonban órákig tudok ülni a tv előtt és nézni, ahogy a gepárdok üldözik az antilopokat, ahogy furcsa kinézetű, szemüveges öregemberek jönnek ki eddig felfedezetlen piramisokból, vagy ahogy lemodellezik, hogyan alakult ki Földünk hipermilliárd évvel ezelőtt. Na és itt álljunk meg egy szóra, ahogy az anno híres népművelő nyelvészeti műsor címe szólt! Minden elismerésem a kutatóké, akik életüket áldozzák fel egy adott téma, egy kísérlet oltárán. Azt is vágom, hogy vannak olyan témák, amiben egyelőre csak tapogatózunk, mint láthatatlan ember a szaunában, és jó esetben derül csak fény bármi kézzel fogható bizonyítékra, és ha ez megtörténik, egy kontinensnyi tudós nyit pezsgőt, hogy egy akár 10-15 perces bulival ünnepelje a felfedezést.

Néha azonban számomra úgy tűnik, hogy túl sok a találgatás, a tippelés, mégis pontos érvelések, tanulmányok, egész estés dokumentumfilmek készülnek. Természetesen értem én, hogy vannak dolgok, amire valószínűleg nagyon sokat kell várnunk, hogy kiderüljenek, hogy bizonyítást nyerjenek, ha egyáltalán valaha kiderülnek. Ilyen például a Föld története. Azt vágom, hogy bizonyos kövekből, meg csontokból meg tudják tippelni nagyságrendileg valamilyen lénynek a korát, de van, amit már túlzásnak érzek. Amikor egy 0,5 milliméternyi csontból megmondják, hogy az mi volt, az még okés. Hogy mikor élt, ott már kicsit szkeptikusabb vagyok, mert majdnem mindig pontosan belövik a korát. Aztán amikor az jön, hogy mit evett, mennyi órát aludt egy nap, és hányat pislogott két vulkánkitörés között, akkor válok igazán kétkedővé, és sokszor csak nevetek és önfeledtem szórakozom az amúgy tudományos értekezésen. Valahogy a 100 000 évnél korábbi dolgok túlzott pontos megállapításánál erős késztetést érzek, hogy magam is pontos kormeghatározást tegyek, és egy tudományos értekezést írjak.

Valami ilyesmit:

229 millió éve és 17 napja egy T-Rex reggel megbotlott! Egy mezopotámiai kutatáson nemrég talált csont erre ad bizonyítékot. A történészek kimutatták, hogy ebben az időszakban Földünket számtalan, hosszan tartó esőzés érte, a meteorológusok pedig bebizonyították, hogy egy-egy ilyen eső 2,13 órán keresztül tartott, és átlagban 800 mm csapadékot hozott. Ezen a napon is így volt, amikor ez a 5,12 m hosszú és 1120 kg-os T-Rex elindult reggel, hogy élelemhez jusson. Mint azt egy előző században talált falevéldarabból megállapították, akkoriban a fák 10,2 méter magasak voltak, és általában 22 134 db levél volt rajtuk, ami egy T-Rex 3 napi élelmének felel meg. Ezen a reggelen kicsit álmosan kelt a T-Rex. Egy, a freudi iskolát követő pszichológus team azt is megállapította, hogy a T-Rexek is álmodtak, általában nagy, ehető, szürke tárgyakról, és a rem-szakaszuk csupán 21-22 mp volt.
Az ásatáson felfedezett T-Rex aznap reggel, amikor elindult táplálékáért, nem jutott messze, ugyanis a csonttól csupán 2 méterre találtak egy követ, aminek az oldala - mint azt geológusok megállapították- pontosan 229 millió éve és 17 napja horpadt be!!! Egy másfél évig tartó teszt során bebizonyosodott, hogy a T-Rex minden bizonnyal pont arra indult el, mert mögötte egy Brontoszaurusz 0,016 mm-es pikkelydarabját találták meg, márpedig ennek megfelelően arra nem indulhatott a T-Rex, hiszen ha arra indul, akkor rátámadt volna a Brontoszauruszra, és akkor vért is kellett volna találni. Így tehát a pontosan rekonstruált reggel így történt: a T-Rex anélkül, hogy hátra fordult volna, elindult előre fekhelyéről, és kb. lépés után egy előtte található kövön megcsúszott, ami azért volt vizes, mert aznap reggel 123 mm eső esett. A T-Rex ekkor whuááááááá! hangot adott ki, elesett, majd 5 perc alatt felállt, és továbbment.

Valahogy így történt...