Send up comedy

Médiatörténeti pillanat! Olyan magasságokba ereszkedem, hogy vetélkedhetek Kiszel Tünde és a kis Sztracsatella közös naptárával, Damu Roland Kazinczy stílusban megnyílvánuló videóival, vagy akár Fekete Pákó csokifaszával.

Ugyanis először történik az, hogy kvázi hozott anyagból dolgozom. Eddig minden, amit ezen kicsiny blogon megosztottam népes rajongótáborommal, saját kicsiny agyamból pattant ki. Most szakítva kicsit a blog nevével, és céljával - hogy saját hülyeségeimet mások arcán történő mosolyfakasztás céljából felküldjem (send up...) a netsztrádára - a megosztás funkcióra megyek rá.

Történetesen nemrég akadtam rá az Akkezdet Phiai nevű együttesre. 

Én, mint akinek néminemű köze van az íráshoz, szövegkezeléshez, meggyújtottam lelkem rőzsedalait, hadd égjenek, hiszen most van miért. Amúgy is az a típus vagyok, aki szereti a "szöveg" alapú zenéket. S mivel külföldi nyelviül olyan pöpecen nem beszélek, így ez általában lelkesedésem a magyar zenékre koncentrálódik. Most pedig egy kolleganőm segítségével ráakadtam egy együttesre, akinél, azt kell, hogy mondjam, a szöveg mindent visz. Olyan zsenialitás és profizmus lakozik bennük szerény véleményem szerint, hogy kivívták maguknak azt a hihetetlenül nagy elismerést, hogy ők az elsők, akiket így dícsérő szavakkal tárok milliós olvasóközönségem elé.

De beszéljenek ők, felesleges többet mondanom, hiszen jó bornak nem kell cédé. Íme 3 számuk, a többit pedig szintén a barátotok, a TeCső szolgáltatja.

Egy kis eszperente, csavarral.

 Egy kis szlengszótár.

Hangerő:
"EU-csatlakozás, a történelem sóhaja
Elfújt kócos Magyarország, Európa póthaja.
Mondd ki az a perverz, aki ma hosszú távra tervez!?
A víztől impotens lesz, a gyros-tól meg terhes."

u.i. Aki azt gondolná ez amolyan reklám, az akkorát téved, mint a brandenburgi kapu. Nem ismerem őket, sosem találkoztam velük, és semmi hasznom ebből. Csak egy őszinte tetszésnyílvánítás.

ar.

Ilyenkor év elején nagyon sok helyen számot vonnak az előző évből. A tv-csatornák, a rádiók, weboldalak tele vannak 2010-ről szóló összefoglalókkal, statisztikákkal. Ez alól én sem szeretnék kivétel lenni. Nézzük meg a sendupcomedy 2010-es évét!

Lássuk a számokat, a számok nem hazudnak! És nem is gyilkolnak, ahogy azt egy tv-sorozat állítja.... 2009-ben mindössze 9 posztom jelent meg. 2010-ben ezzel szemben 35! Leírom még egyszer, har-minc-öt! Belegondoltatok ebbe? Ez több mint 388% -os növekedés! Hát ki képes ma ilyenekre??? A legnagyobb fejlődést produkáló Ázsiai térség a kanyarban nincs, a mindenben első Abu-Dhabi és az egész arab világ is elbújhat mögöttem! Sejk lettem. Nem is sejkettem előre...


Sokat segített persze ebben a nagy előrelépésben az, hogy átálltam az év felénél a heti egy fix posztra, és a rendszerességem, mint látjuk, kifizetődött. Olvasottságban csak a számok tekintetében maradok el a Le Figarótól, a New York Timestól és a Vas Népétől! A Való Világnál sokkal több posztot írtam, és eszem ágában sincs átteni a blogomat egy másik oldalra, hogy a Megasztár menekült az X-faktor elől.  

És újfent adatok:

• A legolvasottabb blogbejegyzésem:

sendupcomedy.blog.hu/2010/04/19/magyarkozmondasokreload , ahol magyar szólásokat, közmondásokat írtam némiképp át. A sikert nem kell magyarázni, és sírni is csak annak szabad, aki a hagymát pucolja.

A legolvasottabb nap:
A győztes április 19., amikor 80(!) látogatója volt az oldalamnak. Bár amúgy nem nagy szám egy weboldalnak, sőt de nekem megdobogtatja a kicsi szívemet ez a cuki a szám, az édes kis 8-as és drága 0 utána...

• Legtöbbet lájkolt poszt:
  

Csak az év felénél tettem elérhetővé az ezért sztrájkoló olvasóm kedvéért, így a régebbi bejegyzések nemigen rúghatnak labdába, de eredményt hirdetek: http://sendupcomedy.blog.hu/2010/12/13/nem_akarok_mindent_tudni
Eme bejegyzés nyert 15 lájkkal. 15 drága ember, szívem csücske. 15 fizetett blogger...

• Az általam legjobban kedvelt posztok:

Nem semmi... a saját bejegyzéseimet közül szemezgetek... Hát hogy ez milyen jó! Biztos, hogy jó kritikával leszek magam felé :) Nem állítok fel sorrendet, három dobogós lesz. Persze nincs könnyű helyzetben a zsűri, hiszen mindegyik poszt a maga módján fantasztikus, maga a csoda.

-  sendupcomedy.blog.hu/2009/10/13ma_szep_idonk_volt_miskolcon_esett_avagy_90_szam_a_lotton
- sendupcomedy.blog.hu/2010/06/07/gyilkosblogok
- sendupcomedy.blog.hu/2010/07/12/apaiorokseg

• Legsikeresebb út:

Megnéztem, honnan vetődtem az emberek az oldalra. A legtöbben – némiképp meglepve engem – a google.hu-n keresztül jutottak el az oldalra! Magára rögtön az oldalcímre csak a második legtöbben kerestek, a harmadik helyre befutott korunk legtrendibb oldala, az Arckönyv, míg a 4. lett szívem csücske, az acmilan.hu, ahol kérve-kéretlenül promotáltam kicsiny blogomat.

• Keresőszavak:

Összesen 4 kombináció osztozik az első helyen, méghozzá meglepő módón 3-3 alkalommal kerestek így:
„magyar+szólások”
„szarvasos szó”
„lumini+tisztán”
„Lumini+a+TV+jós”
Igazából nem akarom tudni, miért írja be bárki a google keresőbe, hogy lumini tisztán, de végül is így is szerzek olvasókat, így hát kussolok is.

• Böngészők:

Milyen böngészőkön böngésztek a legtöbbet az oldalamon? A győztes a Tűzróka  2/3-os többséggel, míg a maradék 1/3-on a Felfedező, a Króm és az Opera osztozkodik.

• Operációs rendszerek:

Nem mondanám, hogy izgalmasabb mint egy adag löncshús, de itt is eredményt hirdetek. Az Ablakok 91%-kal uralják a mezőnyt, a Mekkenek meg a Linux és az ismeretlen operálók marcangolják szét a maradék 9-et.
 

Na ennyi adatot tudtam kipréselni magamból.

És mit ígérhetek 2011-re?!

Igazából semmit.

Azt könnyű lesz betartani.

u.i. És lássuk be, a legnagyobb élvezet, hogy 6 embernek csinálok egy olyan mélyen szántó statisztikát, mint a KSH 10 milliónak.

És én még szórakozom is közben.

Kedves Olvasóim!

Mindkettőtöknek kellemes karácsonyi ünnepeket és az ideinél sikeresebb, boldog új évet kívánok!

Blogomat 2010-re már bezárom, jövő januárban jelentkezem évértékelővel :)

ar.

Mikulás napja volt egy hete. Azért nem is írtam a blogba, mert Mikit vártam. Gyerekek milliói hitték azt világszerte, hogy egy kedves aranyos, kissé pocakos bácsi, rénszarvasszánnal körbejárja a Földet, és a kéményen keresztül ajándékokat osztogat. Bejárja az egész világot egyetlen este alatt azzal a pár fura emlőssel, és így reggelre már minden cipő tele van ajándékokkal. Ha kért valaki, ha nem. Persze sok felnőtt is ezt hiszi, csak bizonyos stimuláló szerek hatására...

De a lényeg: irigyelem ezeket a kis gyerkőcöket. Bájos dolog ilyenbe hinni. És jó is. Meg a Jézuskában, a krampuszokban, abban, hogy az óvszer csak lufi, Holle anyóban, a fogtündérben, abban, hogy a gólya hozza kisbabát, és hogy az AIDS egy kis gonosz manó ami csak a szomszéd bácsit és a barátját támadhatja meg.
Boldog tudatlanság.

 

A fiúk a lányok haját húzogatják az oviban, de nem azért, hogy utána méregdrága randikon próbálják becserkészni őket, hanem hogy csupán jelezzék, tetszenek nekik. Ennyi. A mély dekoltázsú ovónénikről nem jut eszükbe, hogy milyen régen szexeltek, hiszen még sosem tették azt. Ők még nem is tudják eszik-e vagy isszák a szexet, és a „neked mekkora” kérdés hallván elkezdenek a legnagyobb matchboxukra gondolni... A lányok meg nem azért kelletik magukat, hogy meglegyen a nercbunda, kocsi, ékszer, hanem, hogy valaki rendesen meghúzza a hajukat.
Ó boldog élet.

Igazából néha megairígy vagyok a gyerekekre. Szeretnék órákon keresztül egy homokozóban ülni, hogy az legyen a legnagyobb problémám, hogy a körteformát toljam először, vagy kezdjem az almával? Csendespihenőt akarok, amit persze 3-4 évesen nem jól toleráltam, de most a nagyesküt is leteszem, hogy aludnék, mint a mormota, ha kell nem 1-2 órát, hanem egész heteket akár.

Szeretnék bután magam elé bámulva semmire sem gondolni. Nem akarom tudni azokat a dolgokat, amiktől csak frusztráltabb leszek. Nem akarom tudni, hogy a Mikulás az a szomszéd bácsi, hogy a „dolgozni” nem azt jelenti, hogy egy vidáman tölteni az időt, nem akarom tudni, mit jelent az, hogy nemi betegség, hogy a cukros bácsi pontosan mit csinál, nem akarom tudni, hogy a halál igazából nem olyan, mint egy exkluzív hajóút az Antillákon... Nem akarom tudni, hogyha bandzsítás közben hátbavágnak nem is maradhatok úgy... Nem akarom tudni, hogy élet nevű cucc huszonéves kor után már koránt sem fenékig tejfel, hogy nincs annyi játék, móka, kacagás, szieszta. Azt akarom hinni mindenről, hogy szép és jó, és hogy azért van minden: hogy nekem jó legyen.

Boldogok a lelki szegények, mondja a Biblia.
Én azt mondom, boldogok, akik nem tudnak mindent :)

Korszakalkotó világmegváltó, kasszarobbantó műsorötletem van! Olcsó, egyszerű és hihetetlenül megéri. A Megasztárról jutott eszembe, ahol kb. 3 perce megy még csak a műsor, de a ClauTilla páros már vagy 10-szer elmondta, hogy miképp, hogyan kell  szavazni. Egy biztos, az egy percre eső „szavazzanak” kifejezés tekintetében minden valószínűség szerint világcsúcstartó a műsor! Tulajdonképpen a műsor 80%-a csak és kizárólag telefonszámok, kódok, sms-üzenetek promotálása. Semmi más. Két műsorszámonként az összes telefonszámot újra elmondják, így honnan lehet szavazni, úgy honnan lehet szavazni. 5 perceként nézzük meg, hogy áll a szavazás, ne felejtsék el milyen számra mit kell küldeni, mit nyerhetnek a szavazók, a minden héten szavazók... Egy szavazó-spirál kellős közepén vagyunk... Csak sodródunk.... Lassan úgy érzem, mindenre szavazni fogok... Reggel a BKV-ellenőr stílusára a trolin, a tüsszögésemre, a házmester nénire, hogyan mossa fel a lépcsőházat. Mindenre.

A műsor utolsó mondata, hogy már most lehet szavazni a kedvencekre, és az  egész héten! Lássuk be, mondjuk ki, ha valaminek valami a 80%-a, akkor az a nagy része, a döntő többsége, vagyis mondhatjuk az alapja, a lényege. Így pedig beláthatjuk, az a műsor semmi másról nem szól, mint arról, hogy szavazzunk! A szavazási képességünkről, a véleményalkotási orgazmusunk kiéléséről, a telefonnyomogatás íránt érzett kéjes vágyunk kiéléséről!
S hogy mire szavazzunk? Teljesen mindegy. Nem az a lényeg. Az másodlagos, ahogy a nászéjszakán sem a lepedő márkája a fontos... Ezért gondolom azt, hogy még olcsóbbá lehetne tenni az egészet, és még jobban kidomboríthatnánk a véleménynyílvánítás eme emelt díjas megjelenési formáját...

Először is, nem kell zsűri. Minek? Hiszen ők nem sms-en, meg emelt díjas számon szavaznak, hanem szóban. Áááááá. Felesleges. És drága is, hiszen neki gázsijuk is van. El kell felejteni. Slusszpassz!

Másrészt nem kellenek versenyzők. Túl sokat kell velük foglalkozni, reklámozni mindenhol, moderálni, átalakítani őket Lakatos Márk langyi stílusára. De költeni kell nem csak a sytlistra, hanem a fodrászra, a sminkesre,  ja meg vannak díjak, fődíj, meg miegymás. Járulékos költségek. Spóroljuk meg ezt is! Hát ebből nem jön be pénz, csak megy.

Harmadsorban a helyszínen jelenlévő közönség kevés. Hatszáz ember nem rossz, de mondjuk több ezer fizetőnéző még sokkal jobb lenne. Már csak anyagi szempontból is, ami igazából az egyetlen szempont.

És mi az ötlet?

Fogunk egy disznóhízlaldát, kitelepülünk oda, természetesen minimális technikával egy mező közepére, ahol akár több tízezer nézőtől is szedhetünk jegyet! Szavazni a disznókra lehet. Milyen alapon? Tökmindegy. A lényeg csak az, hogy válassz ki egyet, és küldd rá az sms-cunamit, hogy egy ilyen manapság divatos kifejezéssel éljek. Ne is érdekeljen semmi más! Csak szavazz, költsd a pénzt! ITT A MEGARÖFI!

Valahogy így épülne fel a MegaRöfi:

(...) Jó estét mindenkinek! Itt Claudia! Szavazzanak! És Tilla! Szavazzanak! Ez itt a MegaRöfi! Várjuk voksaikat sms-ben, vagy hívják emelt díjas számainkat!  

(...)  Lássuk a mai versenyzőket, de ne felejtsenek el szavazni! Igen, a kis röfik várják az Önök szavazatait! Hát ne engedjék kedvenceiket kiesni! Nézzük is meg az Óllást, vagyis az állást! Hát igen, az utolsó 3 cocának nagyon kellenek a szavazatok is, de HÁT A TÖBBINEK IS!!! Szavazzanak, szóljanak a szomszédoknak, hogy ők is szavazzanak, szóljanak a háztömbben mindenkinek!

(...) Szavazhatnak sms-ben, hívhatják emelt díjas számunkat. Ne feledjék, a kis cocáknak minden sms-re és szavazatra, de voksra is szüksége van. Menjen az utcákra, ha kell, harcoljanak is azért, hogy mindenki szavazzon! De ne egyszer, ne kétszer, akár százszor! Most! És két perc múlva is!

(...) Most szólnak a fülemre, hogy meg kellene nézni, mi a helyzet a disznókkal. Nézzünk be az ólba. Igen, ott van Misi malac, Szilvi, az óriás anyamalac, emitt meg Sanyi, a pajkos kismalac. Hm.... Igen, épp kukoricát esznek.... Ne de térjünk vissza a lényegre. A határon innen és a határon túlról is lehet szavazni. Sőt ha Ön épp most van a határon, akkor is szavazhat! Ne fogja vissza magát, ha kell, adja át a volánt, de szavazzon!!!

(...) Nézzük meg az állást... igen, ne de ez nem is fontos. Az viszont igen, hogy várjuk továbbra is szavazataikat kedvenceikre! Közjegyzőnk egyszerre másfél millió sms feldolgozására képes másodpercenként, ne hagyják, hogy unatkozzanak!

(...) Hát Sanyi malac megy a vágóhídra, de ki nem szarja le! Szavazzanak!

(...) Itt a műsor vége, de ne feledjék, a szavazás most újra indul, a kis édes malackék úgy várják az Önök szavazatait! Egész héten, a nap 24 órájában szavazhatnak, weboldalunkon minden hasznos infó megvan. Hogy miről?

Hát arról, hogyan lehet szavazni!

Csak aztán nehogy valamelyik kis röfi elkezdjen sztárallűröket felvenni, és elkezdjen visítozni.

Mert akkor már gyöngyöt szórunk a disznók elé...

Múltkor írtam az Anti Fitness Clubról. Nem tértem ki a nevükre, de most megteszem.

Van egy ötletem. Rövidebb, frappánsabb, és ugyanazt mondja, amit az ő nevük, ez a nem fitnesselek, nem mozgok dologot fejti ki. Ha már magyarul énekelnek, hagyjuk ezt az angol dumát.

Legyen a nevük: Satnya!

Sokkal jobb, nem? :)

Nem túrtam fel a neten, de nagyon remélem, hogy ez a vicc így még soha senki fejéből nem pattant ki. Hasonló biztos volt, és nem is mondom, hogy olyat találtam ki, amitől 6 milliárd ember fog hetekig fetrengeni a röhögéstől, de ahogy a Tanúban volt, „kicsi, savanyú, de a miénk”. Vagyis ebben az esetben az enyém.

Két barát beszélget. Az egyik faggatja a másikat:
- Te, sírtál már a feleséged előtt?
- Én?! Sosem! Egy férfit ne lássanak sírni. Van egy trükköm! Amikor úgy érzem rám törne a  sírás, előveszek egy hagymát és elkezdem pucolni, így ő azt hiszi attól könnyes a szemem.
- És beválik?
- Mindig!
- Ez tetszik! Na majd kipróbálom én is!
Amikor legközelebb találkoznak kérdezi a barát:
- Na bevált?
- Mindent úgy csináltam, ahogy mondtad. Amikor sírni akartam elővettem egy hagymát, és elkezdtem pucolni.
- És bevette?
- Ő igen, de a többi trolira váró ember már kevésbé...

Múltkor már írtam a Megasztárról, most be kell vallanom, hogy a Péntekestevége  hétnekjajdejóbepunnyadokaTVelé tender győztese pár hete az X-faktor volt. A műsorra nem térnék ki, csak egyetlen műsorszámára. Meghívott sztárvendég (!) az Anti Fitness Club volt. Igazából felháborodhatnék a „sztárvendég” kifejezésen, de a Lagzi Lajcsi, Fásy Ádám jelezte vonal annyira megölte ezt a szóösszetételt, hogy a BKV-ellenőrt is így hívom, amikor már másodszor találkozom vele.
Celeb az, aki nem tud semmit.

A beharangozóban az összes díjat felsorolták, amit a bedrogozott fiatalság, és az elköltött milliók nyertek nekik, már magam is úgy éreztem, megtiszteltetés, hogy nézhetem őket.
A baj csak az, hogy amennyit láttam belőlük eddig életemben, már az sok is volt. Nagyon meg vannak csinálva, hogy ilyen csúnyán fejezzem ki magam, számomra az egész egy nagy marketinggépezet csúf gyermeke. Ilyenkor szomorodom el, tudván azt, hogy tele van ez az ország pokolian tehetséges fiatalokkal, csak éppen pénzük nincs semmire. Arról nem is beszélve, hogy ezt a műfajt - vegyük most a rockot, mint számos zenei irányzatot egyesítő gyűjtőkategóriát - , csak őszintén lehet jól csinálni. Nem mondom, hogy egy-egy nagy rockbandának ne lenne célja a népszerűség, a pénz, de amit csinálnak, és ahogy csinálják az Igazi.
Direkt írtam nagy í-vel...

Ezek a pubertás korú műrockerek, Marilyn Manson kitagadott lányával az élen nem hiszem, hogy azért kerültek be Magyarország jelenleg talán legnézettebb tv-műsorba, mert jók. Ugyan. Olyanok, mint Lady Gaga, csak kicsiben. Az a fura arcú lány is csak azért lépte elsőként a TeCsőn az egymilliárdos nézettséget, mert akkor is az ő klipjét adta ki ajánlott videónak a rendszer, ha te éppen a zöldszemes ostoros egysejtű szaporodását bemutató előadásra  kerestél rá... Így könnyű. Amennyit ráköltenek Gaga hölgy marketingjére, abból a teljes afrikai kontinens hetekig jóllakna. Nekünk nincs Lady Gagánk. De fitnesz ellenes klubunk igen.
Kis pénz kis foci...

Maga a szám, a Soha se mondd! feldolgozása annyira még nem is volt rossz. Hernádi Judit megjelenését még akár ötletesnek is lehetne nevezni. Az persze, hogy playbackről megy, említésre sem méltó, nem hiszem, hogy ezektől a gyerekektől el lehetne várni, hogy élőben így nyomják. Az, hogy nem saját számot hoztak - ahogy egy másik hasonló műsorban szállóigévé vált -, semmi mást nem jelent, mit nincsen jó számuk, amivel ki mernének állni. A nívós célcsoportukat illetően talán elég csak az egyik netes kommentet idézni: „én csak azt nem értem, h minek jött oda a juci?”
No comment.

Ami igazából kiverte a biztosítékot az a szám vége, amit a videón 2:44-től láthattok. A szám előtti felkonferálás közben Ördög Nóra megjegyezte, hogy talán nem vadulnak be a fiúk, majd kijavította magát, hogy az sem lenne baj, hadd legyen vadak. Ezek után nem lepődtem meg, hogy a szám vége után a gitárokat szétverték, a dobokat felrúgták, majd a „váratlan” randalírozást pár megahiggadt security man szakította félbe... A nézőközönséget egy emberként némította el a hangulatfelelős, a zsűri is benne volt a játékban, adták a csodálkozó biciklis postást. Senki ne gondolja egy percig sem, hogy őszinte volt a döbbenet. Pont azon bukott be, hogy elképzelhetetlen, hogy 100 ember ugyanakkor marad csöndbe, hogy senki nem fütyül, nevet, tapsol, vagy hördül fel.
Színház az egész világ.

Lehet, hogy Manyi néni Tiszafütykös alsón ennek láttán leejtette a lábos nokedlit, és felháborodott ezeken a durva kisfiúkon, de lássuk be, ez igencsak műre sikerült. Az ilyen törés-zúzás a plusz, amit nem lehet pénzen megvenni. Ez vagy jön, őszintén, mindent elsöprően, vagy nem más, mint egy félresikerült performance. És mondanom sem kell, hogy ez melyik volt... Persze van bennem némi elfogultság, és olyan együtteseken szocializálódtam, mint a Guns n’ Roses, Nirvana, Metallica, AC/DC és társaik, és nem is várom el egy ilyen együttestől, hogy akárcsak megközelítse, de akkor ne is próbálkozzanak ilyen műbalhéval.

Srácok, én azért az ellenkezőjét üzenném annak, mint amiről énekeltétek: legyen mindennek vége!

Kurt, én kérek elnézést.

(az említett rész 2:44-től, isten őrizz, hogy végigszenvedjétek...)

Havi egy-két alkalommal járok hipermarketbe nagybevásárlást tartani. Általában oda, ahol sok, önbecsülésében megtépázott férfi örömittasan olvassa a szlogent, melyet nőtől ritkán hall: a legkisebb is számít! Szóval, ha a hűtőszekrény már tátong az ürességtől, és az egyetlen ehető dolog maga a jég, akkor ellátogatok ide. Nem játszom a sznobot, hogy "jaj de ciki idejárni, úristen de soha nem tennék ilyet",  fogom magam elmegyek, egy kalap alatt megveszem, amit kell, ami ott aránylag olcsó oszt’ csókolom! (A gyengébbek kedvéért, nem, nem rakom kalap alá amit vettem és én sem hordok kalapot.)

Nem is ezzel lenne a gond, hanem azzal, hogy mostanában egyre többször rám tör az emberiszony. Nem félek, és még csak nem is undorodom embertársaimtól, nem vagyok pszichopata, BKV-ellenőr vagy ilyesmi. Egyszerűen a tömeg, a tötyögés idegesít. Néha olyan erősen kapaszkodom a bevásárlókocsiba, hogy menetet vág a tenyeremen...
Jönnek az emberi evolúció zsákutcái, a még fel nem fedezett törzsek, a pulzusom meg a benzinárakat is veri...

Nézzük is meg sorjában a Homo Tescotis fajtáit, azok jellemzőit!

Van az a típus, aki egy amfetamin-kezelés alatt álló lajhár sebességével közlekedik. Mintha várost nézne. Övé az egész hipermarket, és pont leszarja, hogy elférnek-e mellette vagy sem. Órákig elnézegeti a kínai import ananász konzervdobozt, de olyan áhítattal, minta a Bibliát olvasná. Ha véletlenül észre is veszi, hogy útban van, esze ágában sincs arrébb menni. De hiszen ő több mint 100 Ft adott a kocsiért! Ő itt vevő! Nem azért jár ide, hogy bárki elől megfutamodjon! Ha véletlenül mögé kerülsz jobb, ha találsz valami olvasnivalót, mert jó időt el fogsz tölteni mögötte....

Aztán van az a típus, aki meg azt hiszi, az övé az egész hipermarket, és az csak azért épült, hogy ő rallizzon. Harcias, agresszív, úgy tolja a kocsit, mint Ben Húr! Nem tér ki senki elől, beelőz, a cél érdekében minden eszközt kihasznál. Legyen az egy tojások mellett órákig ácsorgó szegény nyugdíjas néni, vagy a gyerekeit kocsikáztató  anya, ez a típus megy, mint az atomvonat és Dolf Lundgrent megszégyenítő mozgással halad. Csak ő és a bevásárlólista! Vásárlás vagy halál!

Vannak az álomkóros Holle anyók...
Kedves idős emberek, főleg nénik, akik kilépnek
ebből a dimenzióból és Alíz és a csodaország világát keverik a csodálkozó biciklis postáséval.
Nem is arról van szó, hogy nem veszik tudomásul, hogy mások is vásárolnak, egyszerűen észre sem veszik! Folyamatos szemkontaktus van köztük és a túristaszalámi között, így olyan apróságokkal nem tudnak foglalkozni, hogy mások is vannak a hipermarketben, vagy éppen mindjárt nekimennek a hét ajánlatának: unisex szoknya most 7500 Ft helyett csak 11400 Ft!

Vannak a családi életet élő, kisebb, 5-7 fős populációk. Egymaguk egy teljes sort lezárnak, és annyira el vannak foglalva a saját kis világukkal, hogy nem igazán izgatja fel őket, ha valaki éppen nem tud elférni mellettük. Természetesen senki nem kíváncsi arra, hogy Feri miért ette meg múltkor az összes pacalt, és miért kell megint venni, bezzeg, ha nem zabálna ennyit... Sokszor felkapom a fejem, mert azt hiszem nekem szól valaki, de csak egy másfél kilométerrel mögöttem bambuló vásárlónak látszó férfinek üvölt oda a neje, hogy "Gyere már, Kálmánék 8-ra jönnek, siessünk! Nem is beszélve az olyan finom Kazinczy stílusú, könnyed párbeszédekről, mint a: „azt mi a faszomnak kell megvenni”, vagy a „gyere már baszdmeg, az nem kell...” Sokat tanulhat az ember ezekből az esetekből. Feltéve, ha józsefvárosi kocsmákban akarja leélni élete hátralevő részét...

Végül ott van a neked megyek, de nem kérek elnézést neo-paraszt típus. Aki a hagyományos kocsival is úgy megy, hogy kétsávossá teszi a körforgalmat, balkéz szabállyá a jobb kéz szabályt, és úgy pofátlankodik be eléd, hogy még neki áll feljebb, hogy miért nem magadtól ajánlottad fel, hogy vághasson eléd. Ha egy méternél közelebb mész kocsijához, eluralkodik az arcán a pittbullitisz... Mázsaszámra pakolja be a kocsiba Adolfnak, a házi pitbullnak szánt 50 kg-os kutyakaja csomagokat. És soha nem alacsonyodik le holmi kommunikációra az untermenschekkel, vagy ha igen, az egy mondatra való baszdmegelés Rekordok Könyvébe illő.  

Én meg csak állok néha, és szépen csendben megy fel bennem a pumpa... Szívem szerint egy szamuráj karddal vágnék magamnak utat. Csak úgy repülnének a kezek meg a lábak.

Vagy csak egyszerűen beírnék a parasztkönyvbe.

„Tegyen ki egy papírpénzt az asztalára éjjelre, én küldöm a pénztalizmánt, ami reggelre megteszi a hatását!”

Aki ezt így most hirtelen nem értené, azzal közlöm, hogy mindezt vasárnap délelőtt az egyik nagy kereskedelmi csatornán láttam, asztro, ezo vagy mittudom én milyen betelefonálós jós műsorban. Mindig azt hiszem, hogy nincs lejjebb. De van. A fémhuzalokkal vízereket imitáló, lélekérző, táltos, tisztán látó, meg mittudomén milyen magukra aggatott címkével rendelkező kóklerek listája végtelenül hosszú. Nem mondom, hogy az asztrológia maga átverés, bár én nem hiszek benne, de sok mindenen csak nevetni tudok.

Közhelyekre épülő, de persze személyre szabott jóslatokat adnak, amit egy fejlődésben visszamaradt óvodás is el tudna mondani; energiát küldenek telefonon keresztül; szemrebbenés nélkül közlik velünk, hogy a lakásunkban 3 szellem van, két férfi és egy nő, de ne izguljunk, mert jó szellemek; vagy éppen arra kérik a 92 éves mozgáskorlátozott nénit, hogy ugyan rakja már át a franciaágyát nyugat-keleti irányba, mert az rossz vízér irányban fekszik, és biztosan azért fáj a háta...

Két véglet van. Az egyik a semmitmondó jóslatok, amiért még 5 Ft is sok, nem hogy percenként 420 Ft+áfa meg a kapcsolási díj. Ez általában a „mezei” jósokra igaz.

” Igen, Önnek változás fog beállni az életébe...” Mikor? És micsoda?
„Pénzügyeit tekintve javulást látok...” És? Zsömlére lesz több pénzem, vagy nyerek a lottón ???
 „Ön utazni fog.” Aha... köszi, de mesélj, a kisföldalattival jutok el a Mexikói útra, vagy a Bahamákra megyek luxushajóval?
„Ön egy komoly családi problémán van túl...” Mikor? És min is? Fifike szart a szomszéd kertjébe, vagy lemészárolták az egész családot?
"Ön nem elégedett teljesen..."  Ne már! Komolyan! Van ilyen?????

Ilyenkor kidülledt szemgolyókkal üvölteném a világba: monnnyá már valami konkrétat ennyié'!!! Na és persze a nyomorult betelefonálót rögtön lekeverik, nem kérdezhet vissza. Pedig valószínű benne is megérik a konkrétum hiányának égető érzése. És annyit sem tesznek meg ezek a „jósok”, hogy legalább megpróbálják eljátszani, hogy személyre szabott jóslást készítenek, hogy tényleg "utánajárnak" az igazságnak. Ugyan már! Kevernek egyet a kártyán, olyan unott arccal, mint aki 2 napja nézi egyfolytában a Honfoglalást, aztán még le sem rakják az asztalra az első két lapot, de már tolják, hogy azt látom, meg ezt látom... hm...
Felesleges ez az egész kártyahumbuk, akár fagyasztott marhalábszárakat is dobálhatnának, arról is legalább ennyire hinném el, hogy igaz.

Na a másik véglet meg a konkrétumokkal való teljes beetetés, a hallgatóság és nézőség teljes hülyére vétele. A halottlátók, a táltosok, meg szellemidézők olyan bizonyossággal állítanak dolgokat, mintha egy könyvből olvasnák. Elhiszem én, hogy vannak olyanok, akik hisznek a szellemekben, meg lélekvándorlásban, de azért lássuk be, az azért eléggé megkérdőjelezhető, hogy egy stúdióban ülő, részeg kanadai favágónak öltözött valami azt mondja, látja betelefonáló melletti szellemet, érzékeli őt, egy 60 év körüli férfi... Meg amikor azt mondják, küldöm az energiát a képernyőn keresztül. Olyan Besenyő Pista bácsisan: há’ honnan tudja az az energia, hogy hová kell mennie? Há’ okos az a energia? A több százezer tv-néző meg, aki nem akarja, az kapja az energiát? Há’ mi folyik itt kérem??

És nincs határ! Mindig van valami újabb, amire tátva marad a szám, és bámulom a képernyőt csorgó nyállal, mint a bedrogozott kafferbivaly a NATGEO-n. Legutoljára az első sorban idézett pénztalizmános csávó döbbentett le, de eléggé. Lumini a neve, és bevallotta, hogy fényharcos és angyal. És sajnos nem az a következő mondat, amit hallok, hogy Lumini, vedd fel szépen ezt a kis elől gombolós kabátocskát, és menjünk szépen, hanem folytatja tovább. Hogy túlélt egy autóbalesetet, angyalok mentették meg és úgy érzi, az a feladata, hogy segítsen az embereken..... Öreg, akkor húzzál vörösiszapot takarítani! Na és aztán azt mondja, hogy van neki ez a pénztalizmánja, ami segít mindenkinek sok pénzt szerezni. Itt van nála, mindenki megnyugodhat. Annyian kérték a múltkor, hogy megint magával hozta. De cuki. A könnyeim patakban hullanak már ekkor a meghatódottságtól...

De nem is ez a durva, hanem van, aki elhiszi! Betelefonál egy 27 éves nő – tehát még azt sem lehet mondani, hogy egy hóbortos nagyi – és azt mondja, ő a pénztalizmánt kéri. Fénytáltosunk pedig azt mondja, minden oké, tegyen ki egy papírpénzt az asztalra, ő meg a fénytalizmánt ráküldi vagy mi, és akkor reggelre jó lesz. Csípjetek meg!

Emberek ülnek az országban a tv előtt, telefont emelnek fel, és hívásonként több ezer forintod adnak vagy semmitmondó jóslásokatért, amit a szomszéd hentes is minden különösebb probléma nélkül ingyen el tud mondani, vagy olyan bődületes baromságokért, amit a legtöbb ember másfél tonna marihuána elfogyasztása után sem hinne el.

Azt hiszem bele kellene vágni ebbe a businessbe.... Már látom magamat, ahogy ülök egy stúdióban...

Várom hívásaikat!

Romulusz vagyok, tisztán halló, látomásvezérürü. Szerelmi kötést, nyomókötést küldök, kapcsolatban vagyok a zombikkal, a pusztaszabolcsi nőegylettel, és a Szaturnusszal. Rontást adok és veszek le és rántást keverek. Nyugodtan hívjon, ha kíváncsi mennyi halott angyal van a padlásán, fájt e valaha a foga, rokona-e Napóloennak, vagy ha tudni szeretné a múlt heti mozambiki lottószámokat.

Bármikor adásba kerülhet, de ha nem sikerülne, ne adja fel! Hívjon!!!!

Jó lesz minden!!!!

 
Mindenestre ha így tennék, kérem, lőjetek le.